2. Fejezet: Egy új élet..Kicsit másképpen.

Hazudott! Aztán rájöttem hogy nem...
Mert hogy egyre jobban fájt abban biztos voltam.
De aztán kezdett tompulni. Míg el nem múlt. Azt hittem hogy végre meghaltam. De nem.
Teljesen jól voltam. Leszámítva egyetlen egy dolgot: Nem dobogott a szívem.
-Mit tettél velem?!-vontam kérdőre.
-Vámpír lettél. Új életet akartál. Megkaptad.-mondta monoton miközben ott ült a földön mit sem törődve velem.
-De én nem így akartam! Miért ütközik egy hiba mindig a tervembe? Én nem akarok ez lenni!-mondtam kiabálva. Majd hirtelen a torkomhoz kaptam. Égetett. Mintha szomjaznék. Szörnyű volt.
-Segíthetek azon hogy ne fájjon. Gyere velem.-mondta majd felpattant a földről és elkezdett szaladni. Én pedig szó nélkül követtem. Hihetetlen gyorsan futottam. És rettentően élveztem. Persze nem akarok az lenni ami vagyok mert az egy lelketlen gyilkos! De élveztem hogy ilyen gyors vagyok.
Csak futottunk. Olyan élesen láttam mindent. Olyan más volt. Mindent hallottam. Az erdő összes zaját. A közelben van egy-két állat. A torkom még jobban fel lángolt. Ő pedig hirtelen megállt. Én is megálltam. A torkomba azt éreztem hogy lángcsóvák játszadoznak az idegeimen.
-Ott egy őz. Tessék. Kicsivel jobb lesz.-mondta az őz felé mutatva.
-Te tényleg azt várod hogy rontsak rá szerencsétlen őzre?! Megvesztél?!-bár az igaz elég hívogató volt. Éreztem az ütőerében keringő vért. Vagyis inkább hallottam. Az is igaz hogy a bennem lévő állat rá akart rontani. Rá akartam vetni magam most azonnal!
-Inkább ölnél embert?!-kérdezte. Elképzeltem magam amint megteszem. Elborzadtam.
-Nem!-mondtam majd rászánva magam az öldöklésre bele kezdtem a vadászatba. Lopakodva mentem a fa mögé. Figyeltem mikor fog közelebb jönni. Majd hirtelen rávetettem magam az őzre. Bele mélyesztettem fogaim. És már is jobb volt egy kicsit. De csak egy kicsit. Arrébb löktem a tetemet mikor felálltam a földről. Lehunytam a szemem és a szagokra koncentráltam.
-Nem rossz. Elsőre elég ügyes vagy.-egyáltalán nem érdekelt mit mond. Csak az illatokra koncentráltam. Mi hol van és milyen közel. Majd hirtelen kipattant a szemem és eszeveszett tempóban kezdtem futni. Ő csak utánam kiáltott. De mikor tudta hogy nem figyelek rá utánam jött.
Hirtelen fékeztem le magam. Hallottam hogy az állatok közelednek.
-Ügyes.-bólogatott elismerően. Mint az előbb most sem foglalkoztam vele. De hogy is mondjam elég érdekes egy személy...
Vártam és vártam hogy minél közelebb érjenek. Mikor oda ért az egész csorda beugrottam közéjük. Amennyit tudtam leterítettem. Már sokkal jobb volt. Alig éreztem azt a lángolást. Kiegyenesedtem.
És most mi is lesz? Kérdeztem magamtól. Tényleg mi legyen? Aztán valaki gondolt valamit és egyből eszembe jutott mit is akartam mielőtt átváltoztam.
-Bosszú.-válaszoltam a kérdésére.
-Honnan?-kérdezte.
-Nem lényeges. Hol van ő?-fordultam felé. Értetlenül bambult rám. Miért magyaráznám el neki? Így sokkal viccesebb és legalább tudom milyen...
-Nathan? Fogalmam sincsen. Miért rajta állnál bosszút? Miért nem rajtam? Én tettelek azzá ami most vagy.-erre a kijelentésre megforgattam a szememet és válaszoltam rá.
-Ha ő nincsen ez az egész nincsen. Maradjunk ennyiben jó? Amúgy mi a neved?-kérdeztem mintha nem tudnám.
-Alex Rowding. Tied?-kérdezte mosolyogva. Megint csak a szememet forgattam.
-Rosalie Moon. Nos Alex. Köszönöm.. khmm... Úgy mond az új életemet. Viszont ha tényleg segíteni akarsz annyit mondj hogy hol találom meg.
Mihelyst kimondtam azonnal tudtam hol keressem.
Elvigyorodtam.
-Köszönöm.-mondtam vigyorogva. Elsuhantam mellette és elkezdtem nevetni. Majd egyszer csak rájön miért tudom azt amit gondol előbb mielőtt kimondaná. Vagy nem. De mindegy is ez nem az én problémám. Megtorpantam. Idegen vámpírok szagát éreztem. Mondjuk nekem sok mindenkinek az illata idegen. De akkor is. Hallottam. Már hallottam is. A fenébe! Engem keres...
Alex megállt mögöttem.
-Miért álltál meg? És magyarázd már meg honnan tudod ezeket?!-kérdezte felháborodva.
Felé fordultam. De még mindig az idegenre koncentráltam.
-Nem érzed jön valaki..Vagy is inkább valakik.-mondtam neki.
-Tudom. Ők a barátaim. Tudnak rólad és meg akarnak nézni.-barátok..hmm..úgy érzem olvasgatni fogok.
-Érdekes barátaid vannak.-mondtam töprengve. Akkor szép sorba három alak megjelent előttem. De az előbb még csak egyet hallottam. Most viszont ha zsongás lenne. Lehunytam a szemem hogy rendet tegyek. De egyből ki is nyitottam és a velem szemben állót elhajítottam.
-Máskor vigyázz jobban hogy mit gondolsz!-mondtam neki fenyegetően. Ő értetlenül bambult rám a törött fa tövéből. Ahogyan a többiek is. Azt hiszem most elszóltam magam.
-Rose még is hogy értetted?-fordított maga felé Alex. A szemébe néztem de közben olvastam.
Kíváncsi. És már félig rá is jött.
-Igen az.-mondtam mosolyogva majd elfordultam.-Mehetek? Még van egy kis elintézni valóm. A bosszú nem teljesedik be magától!-mondta de már ott sem voltam. Esze veszett tempóban rohantam a helyre. "A hely" csak így hívják. Majd sóhajtottam egyet. Alex is jön. Nem! Egyedül akarom megtenni!... Vagy csak az előbbi mutatványom miatt jön?..